
Az ember nem gondol a mulandóságra, egészségre. Az egészségtelenség mulandóságára annál gyakrabban. Vágyunk rá. Sőt teszünk is érte, ha tudunk. Például orvoshoz megyünk. Ugyanúgy teszünk, ha már nem tudjuk elviselni saját (magunkat) depressziónkat, szorongásainkat, pánikrohamainkat és reménykedünk, hogy a pszichológus és gyógyszerei majd segítenek. Az is lehet, hogy Te, kedves olvasó, aki most éppen itt vagy és ezeket a sorokat olvasod, hasonló cipőben jársz, már ami a depit vagy a szorongást és/vagy a pánikot illetik. Ha így van, maradj velem, mert egy gondolati kísérletre invitálnálak. Az egészség-v-egészségtelenség állapot lesz majd a téma. A cikk végén a cipődre is szükséged lesz majd, mert indulni akarsz majd.