Csak annak lehet a szorongásán segíteni, aki akarja is, hogy segítsenek!

szorongás szomorusag

A szenvedés önmagában még nem feltétlen kér segítséget

Elszorul a szíved, amikor rágondolsz, hogy gyermeked mennyire bezárkózott. Otthon ül a négy fal között, ki sem mozdul. Saját szomorúságának rabja, amitől megszakad a szíved. Ha csak ránézel is fiadra, szomorúságának látványa szívszorító és azonnali segítségért kiált.

Már többször is megpróbáltad, hogy pszichológushoz viszed, de mindhiába. Nem segített. Nem használt. Fiad teljesen megtagadta a gyógyulás lehetőségét.

Hihetetlenül furcsállod, hogy ennyi szenvedés árán sem tud fiad szomorúsága a napfény felé fordulni. El sem tudod képzelni, hogy ennyi szenvedés és szomorúság nem elég, hogy ennyi szenvedés mellett sem fogadja el a segítséget.

Kedves Olvasó!
Tudod, sokan vannak így.
Ebben a pillanatban is vannak otthon szülők fiatalkorú gyermekei, akik saját szomorúságuk rabjaként begubództak saját szobájuk négy fala közé. Vannak olyanok is, akik talán dolgozni sem tudnak eljárni, vagy komoly tanulási problémák mellett telnek el az iskolás hetek.

A szenvedés sajnos még nem elég, hogy megnyisson egy embert a változásra. Ugyanakkor meg a szenvedés lenne az, ami meg tudj nyitni egy embert a változásra. A szenvedés mértéke a mértékadó valójában. Kis szenvedés viszont nagy szenvedésnek tűnhet egy szülő számára. A szenvedő félnek esetleg még nem ok arra, hogy segítségnek kiszolgáltassa önmagát.

Tini nem váltás ötletére határozott nemmel válaszolj!

Ezen a ponton kijelentem, hogy mennyire nem old meg semmit egy könnyelmű (és túl könnyű) nem váltás. Fiúból lány, vagy lányból fiú ötlete csak tovább növeli a problémát. A szomorúságot átmenetileg lehet, hogy megtöri, ám visszafordíthatatlan következményei vannak egy ilyen mesterséges beavatkozásnak.

Akkor hogyan tovább?

Nem könnyű kérdés!

Ha bunkó akarnék lenni, és nemtörődöm, akkor most azt válaszolnám könnyelműen, hogy „Menj! És kérdezz meg egy pszichológust!” Nem teszek ilyet. Tudom, hogy ők sem tudják. Egyfelől ha egy szülő szorongó gyermekének pszichológus segítséget keres – ami persze nincs ingyen – akkor a pszichológus „meg akar majd dolgozni a pénzéért!”

Totál rossz!
Abszolút céltalan és félrevezető eljárás a ténylegesen segítségre szoruló gyermek szempontjából.
Hogy miért?
Nos, azért mert a gyermeknek tényleg segítség kellene! Ebben pedig az első lépésnek magának az egyetértésnek kell lennie. Tehát a gyermeknek például egyet kellene értenie abban, hogy a pszichológussal, illetve a segítővel való találkozást megelőzően például bicajozik fél órát, vagy a szülő felügyeletével a kezelés/terápia közvetlen a röplabda edzést követően van. Ilyenekre gondolok. Talán ez kedvezőbben hat a gyermek nyitottságára, hogy milyen jó is lesz majd könnyebb napokkal az iskolában. Vagy megszabadulni a szomorúan szobában gubbasztástól és újra látni a barátokat.

Tehát csak annak lehet a szorongásán, szomorúságán (depresszió) segíteni, aki maga is akarja, hogy a segítségért cserébe megváltozzon az élet.

Pallos Gábor:

Szeretnéd megtudni, hogyan jöttem ki 15 év pánikbetegségből?

Valamennyi feliratkozómmal megosztom: itt és MOST
Személyes tapasztalatok, őszinte és hiteles pánikbetegség információk
Pánikroham praktikák, amik nekem is segítettek

Szólj hozzá!