Pánik NélkülMit szerettem volna megtudni az első pánikrohamom után?

Mit szerettem volna megtudni az első pánikrohamom után?

5475 nap pánikbetegségben, bár rendszerint úgy mondom, hogy 15 év pokol. A jó hír, hogy ma már nem vagyok pánikbeteg. Valaha viszont az voltam és nagyon sok munkámba került, mire megtaláltam a kivezető utat. Ma, mielőtt leültem, hogy leírjam a gondolataimat, arra gondoltam, hogy vajon mit is szerettem volna megtudni közvetlenül az első pánikrohamom után. Vajon mik lehettek volna azok az ismeretek, amik tényleg segíthették volna lecsökkenteni ezt a 5475 napot, mondjuk 15 évvel.

❶ Pánikroham? Ja, azt nem tudtam.

Az első pánikrohamom átélése után tudtam, hogy valami nagy baj van. Azt is tudtam, hogy annak ellenére, hogy azt hittem – „Na, ennyi! Itt a vég.” – mégsem haltam meg. Azt viszont nem tudtam, hogy amit átéltem azt úgy hívják, hogy pánikroham. Egyet tudtam róla, hogy soha többet nem akarok ilyet még egyszer megtapasztalni.

Baromi félelmetes volt. Halál-félelmetes volt, hogy egészen pontosan fejezzem ki magam. Az első pánikrohamom előtt sem ismertem azt a fogalmat, hogy pánikroham, meg utána sem, legalábbis még egy jó darabig. Annak ellenére, hogy a második pánikroham már nem éjszakai pánikroham formájában köszöntött rám, hanem „legalább” nappali volt, viszont ha lehet még halál-félelmetesebb volt, mint azelőtt.

A második, és a harmadik pánikrohamom után már nagyon tudtam – halálosan féltem tőle, az igazat megvallva –, hogy soha többé nem akarok ilyet tapasztalni még egyszer. Bárcsak tudtam volna, hogy ezek pánikrohamok voltak és azt kívánni, hogy ne legyenek többé, az tulajdonképpen olaj a tűzre. És ez el is vezet a következő fejezethez bennünket.

❷ Pánikbetegen biztonságot keresni? (Rosszabbat nem is tehettem volna.)

Az első pánikrohamom után, ha volt valami, amitől nagyon féltem az egy második pánikroham volt. Nem is „kellett” túl sokáig félnem tőle, úgymond, mert jött az hamarosan. Kb. 2 hét volt mindössze, azt hiszem.

Megpróbáltam elkerülni. A félelem a másodiktól nagyon sokat segített, hogy bekövetkezzen a második. De persze ezt akkor még nem tudtam. Az én hibám, mert nem is kérdeztem senkit. Azt sem tudtam még akkor, hogy minek nevezzem, ami történt velem az első pánikrohamomkor.

Ma már viszont tudom. A pszichológiai szakirodalom világosan ír róla, hogy a félelem, és a biztonság keresése egy legközelebbi pánikroham megelőzése céljából gyakorlatilag olaj a tűzre. Mondok egy példát. Ha bemész egy kicsit is nagyobb városi épületbe, ott valószínűleg egy sor biztonsági berendezés felügyel az emberek biztonságára: térfigyelő kamerák, tűzvédelmi rendszer, riasztó, biztonsági őr, és még egy csomó minden. Összefoglalom egy szóban, hogy mit mond mindez nekünk: VESZÉLY!

Hát igen. Túl azon, hogy valamennyi biztonsági rendszer a biztonságunk érdekében van, ám burkoltan a veszélyre is felhívja a figyelmet.

Pontosan ez történt velem az első pánikrohamom után. Menekülni kezdtem a „veszély” elől. Megpróbáltam elrejtőzni előle. Másként csináltam dolgokat. Másként ettem, ittam, gondolkodtam… egyszóval teljesen hagytam, hogy a VESZÉLY tudat beférkőzzön az agyamba. És most figyelj! Tettem mindezt a biztonságom érdekében.

Bárcsak mondta volna valaki nekem akkor, hogy – Hé, a pánik elől nem elbújni kell, hanem megszeretni azt!

❸ Világosabb, tisztább, érthetőbb és emberibb szakirányú segítség pánikroham ellen

Bárcsak lett volna bármi, ami felhívta volna a figyelmem rá, hogy igenis lehetséges elindulni valamelyik irányba. Úgy értem, hogy egy irányba, a gyógyulás irányába, de több féle megközelítésben.

Például az önsegítő eszközökre gondolok: könyvek, videók, tanácsadók, akik egyáltalán el tudják indítani az embert a gyógyulás irányába.

Sajnos 18 évvel ezelőtt, amikor az első pánikrohamom után voltam, nem volt szinte semmi. Legalábbis számomra nem volt nyilvánvaló.

Azt gondolom, hogy abban az időben is sokan átestek nehéz, szorongással teli, depressziós időszakokon, amikor nekem volt az első pánikrohamom és másoknak is nehéz lehetett segítséget kapni.

A Millenium elején még nem volt YouTube, nem voltak még Facebook csoportok, nem volt még annyi minden, ami rendelkezésre állt volna, mint amik ma mind itt vannak.

❹ Bárcsak tudtam volna, hogy végülis nem halok bele

Nem tudtam.
Sőt úgy féltem a második pánikrohamtól, mint a kínpadtól, ahol halálra kínozzák az embert. Azt hittem már az elsőnél is, hogy valami nagyon de nagyon nincs rendben velem egészségileg. Nem fájt semmi, de az az élmény előző éjszaka (ott és akkor 2002-ben az első pánikroham után azt hittem: kész…), ami csak egy k… pánikroham volt.

Ma már tudom, hogy nem lett volna esélye a második pánikrohamnak pánikrohamként rámtörni olyan vehemenciával, amilyen vehemenciával és elsöprően megérkezett. Ha tudtam volna, hogy nem halálos, akkor magasról tettem volna rá. De nem tudtam.

❺ Keresd a pánikot, ahelyett hogy elszaladsz előle!

Hát igen: keresd a pánikot, ahelyett hogy elszaladsz előle. Bárcsak tudtam volna erről. Akkor talán nem lett volna úgy, hogy 15 évnyi meneküléssel ÉLTETTEM a pánikomat. (Hurrá!)

Ellenkezőleg: úgy győztem le mikor már, úgymond volt kedvem, meg merszem legyőzni, hogy szembefordultam a pánikkal. Bátran szembenéztem vele és kerestem. Kerestem a pánikot. És tudod, pont ott kerestem, ahol tudtam, hogy van. Mert 15 év után már végképp nagyon elegem volt a pánikrohamokból.

Tehát tudtam, hogy hol kell keresni. Nekem a testi érzésekben bújt el a pánik. Egy kis csiklandozás, úgymond, ami azonnal bekapcsolta a bolhából-elefánt-gyárat és már a nyakamon is volt a pánik. És ez így ment másfél évtizeden át.

Keresni kell a pánikot és meg kell barátkozni vele. Ez az egyetlen, az egyetlen kiút a pánik fogságából. De ezt még az első pánikroham után természetesen nem tudtam. Nem is mondta senki, úgymond!

❻ Üdvözöljük a Pánikroham országban!

„Mi? 🤔
Milyen Pánikroham országról van szó?” Kérdezed valószínűleg.
Úgy értem, hogy életmentő lehet úgy szemlélni a pánikrohamokra, mint egy útjelző táblára, ami például egy előttünk álló ország határát jelzi. Vagy úgy gondolni a pánikrohamodra, hogy az bizony tanítani akarna téged valamire. Talán mondanivalója van számodra!(?) Segíteni akar neked!(?) És… ha pedig ez így van akkor a legmagától értetődőbb kérdés talán éppen az lehet, hogy „Mire akar tanítani a pánikod?”

Tényleg!
Kedves Olvasó!
Mire akar tanítani a pánikod?
Gondoltál-e már arra, hogy a pánikod esetleg taníthat téged valamire?
Hogy esetleg a pánikod éppen életed egyik legfontosabb tanítómestere?

Ez nemrég jutott eszembe:
Mit jelent az, hogy „Félni az Istent”? „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete”, Ugyanez angolul: Fear of God. Latinul: Timor Domini. Mit jelentenek? Nem vagyok Biblia kutató, ám mégis volna egy elképzelésem.

Félni valamitől egyenlő ragaszkodni hozzá. Emlékszel? Fentebb a cikkben már említettem, hogy nincs rosszabb, mint félni a pániktól. Mert ha félsz a pániktól, annál jobban ragaszkodsz hozzá és – inkább így helyesebb – a pánik sokkal jobban ragaszkodik majd hozzád. Ennek a mintájára úgy vélem félni az Istent a ragaszkodást jelképezi. Éppen ezért azt mondom: igen, féld az Istent, de ne félj a pániktól! Ebben a leginkább az a kérdés tud segíteni, ha gyakran megkérdezed magadtól: „Mire tanít a pánikod?”

Szeretettel utadon!
Gábor

Pánik nélkül jobb!

  • Pánikroham, pánikbetegség, agorafóbia? – úgy hozta az élet, hogy megismertem valamennyit.
  • Michael Norman PanicFree programja – nekem ez segített. Szeretnéd tudni, hogyan?
  • Pánikbetegség öngyógyítása – Már sokaknak segítettem pánikbetegség kezelése terén.
segítség kérés mobil telefonon

Pánikbetegség leküzdése, pánikroham kezelése (saját) tapasztalatok!

  • Kapjál hetenete pánikbetegség leküzdése személyes tapasztalataimból
  • Depresszió, pánikroham, pánikbetegség, agorafóbia és erős félelem leküzdése tippek

Szólj hozzá!