Pánik NélkülNegatív címkék elősegítik a pánikbetegséget (PÁNIK IGAZSÁG)


Negatív címkék elősegítik a pánikbetegséget (PÁNIK IGAZSÁG)

Stigmatizáció, így is hívják sokan, ahol a negatív címkék maguk a stigmák. A gond akkor van, ha a stigmatizálás beidegződéssé válik. De még így sem magukkal a stigmákkal van a baj, hanem a velük járó negatív érzelmekkel. A negatív érzelmek ugyanis nagyobb dózisban nagyon nehezek a lelkünknek és megroppanhatunk benne. Más szavakkal a negatív címkék elősegítik a pánikbetegséget. Ez a pánik igazság! Éppen ezért jobb megelőzni. Ebben próbálok segíteni Neked.

Mik a negatív címkék?

„Szeretem magam!”

Nos, ez nem negatív címke, ez pozitív megerősítés. Ha tényleg szeretem magam, úgy az még jobb! 😉

„Lúzer vagyok!”

Ez viszont már egy negatív címke. Ugyanúgy hat, mint a pozitív megerősítés, csak negatív irányba. A pozitív megerősítés megerősíti a szellemet, míg a negatív címkék használata elősegíti az elmebajt, más szóval pánikbetegség lehet belőle.

Árnyaltabb formában, mint kifogás, vagy ürügy rajzolódik ki szociálisan: a családban, a munkahelyen és baráti vagy ismerős társaságban.

Egyén és önkép

Egyediek vagyunk. Egyéniségünk van. Az életünk minden területe arra enged következtetni bennünket, hogy individuálisak vagyunk. Embertársainkban és a közvetlen szociális köreinkben pedig jó okunk van azt hinni, hogy az egyéni érvényesülés életbevágóan fontos. Érvényesülni pedig csak akkor tudunk, ha megfelelünk az elvárásoknak.

A megfelelés szükséglete és az elvárásoknak való megfelelési stratégiák keltik életre bennünk az önigazolási szükségletet. Annak módja, ahogyan szociálisan illeszkedünk a körülöttünk lévő emberekhez, szeretteinkhez, azt önigazolási szükségleteinken keresztül hangoljuk, hogy számunkra kielégítő legyen. A megfelelés és önigazolás stratégiáink tartalmazzák, óhatatlanul tartalmazzák önképünket, beleértve az önképünkből fakadó negatív címkék használatát is.

Tehát összefoglalva: nincs negatív címke nélküli önkép, gyakorlatilag pedig úgy mondanám, hogy ha csak viszonylag kevés és érdektelen stigmát építünk bele önképünkbe úgy az nem számít a szociális életünk során. Ellenkezőleg, meg ha túl sokat, az már óhatatlanul túl sok és nehéz negatív érzelmekkel jár. A negatív címkék és a vele járó negatív érzelmek tudnak élet-megzavaróak lenni. Nálam például hozzájárult 15 év pánikbetegség pokolhoz.

Első számú stigma

Az első számú stigma a halálfélelem. Természetesen félünk az elmúlástól, mindig is féltünk: pontosabban, amióta az „eszünket tudjuk” (egó) félünk tőle. Éppen ezért valamennyi kognitív folyamat az elmében a túlélést szolgálja. Mindent azért teszünk, hogy jó legyen nekünk (túlélés) és nem pedig azért, hogy rossz legyen nekünk (elmúlás).

Jordan Peterson jut eszembe, aki gyakran emlegeti, hogy az élet nehézségei ellenére igazán figyelemreméltó, hogy az elmúlással kapcsolatban szinte nem is dühöngünk. Ám, mint tudjuk, a pánikbetegek kivételek és a pánikrohamok általában a halálfélelem miatt vannak.

Stigmatizáció

Ha arra gondolunk, hogy minden alkalommal, amikor egy „Lúzer vagyok” sárga címkét ragasztunk a saját homlokunkra, azzal a túlélési esélyeinket gyengítjük és ezzel a lelkünk mélyén tökéletesen tisztában vagyunk. Ezért igaz, hogy sok kicsi sokra megy: vagyis az állandó és szüntelen stigmatizáció bizony képes alaposan kibillenteni a jövőképünket, már ami a túlélés bizonyosságát illeti. Ezért veszélyes a stigmatizáció és ezért biztos út az elme stabilitásának elváltozása irányába.

Stigma vagy szégyenbélyeg

A következőkben szeretnék először a saját életemből egy konkrét (és sajnálatos) példát elmesélni Neked. Utána pedig rátérek a leggyakrabban használt negatív címkére.

Púpos vagyok

Nem mindig volt könnyű elfogadnom. Sőt: had legyek teljesen őszinte. Sohasem tudtam igazán elfogadni, hogy tini koromban az orvos úgy találta, hogy görbe a hátam. Világos volt, hogy nem jó a testtartásom… a szüleimnek, de nekem csak apró figyelmeztetések sorozata volt – „Gábor, húzd ki magad!” –, amit kaptam a családban, jóindulatból. Aztán, amikor rájöttem: „Hogy fogok így feleséget találni?” – tettem fel a kérdést rémülten – nos, ez volt az igazi felismerés pillanata. És ez volt életem legnehezebb keresztjének súlya is a vállamon. Attól a pillanattól fogva viszem a keresztet. Hol nagyon súlyosnak éreztem, hol egy kicsit könnyebbnek. De súlya mindig van. Most is.

Ez az én stigmám. Óriási seb tátong a lelkemen emiatt, de már szinte megtanultam együtt élni vele. Az iskolás éveimtől, fiatal munkás éveimen át a „púpos vagyok” kereszt súlya alatt roskadozott a hátam (a szó szoros értelemben). Tini korom gátlásossága és alacsony önbecsülése innen nézve ma már nem meglepő. Az sem meglepő, hogy rendszeres stigmatizálásom és a napi negatív címkézések főként a „púpos vagyok” és ezért vesztes is vagyok és érdemtelen, meg még millió változata avagy variációk egy témára nagyon nehéz volt a lelkemnek. Belerokkantam és pánikbeteg lettem. 15 évig rendszeresen pánikoltam – egyenes következményeként a negatív öncímkézésnek. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy kijöttem a pánikbetegségből.

Összefoglalom, oké?

„Púpos vagyok!” – stigmatizáltam napi rendszerességgel. Tini korom gátlásossága depresszióba vezetett, s a depresszióból jöttek: a szorongás, meg néhány fóbia, kényszergondolatok, kényszercselekedetek. Mindezekből már szinte elkerülhetetlenül következett életem első pánikrohama, amiből 15 év pánikbetegség lett… (nagy levegő…) de sikerült leküzdenem.

Kedves olvasó, vajon nem súlyos ár mindez „néhány” (több millió) kurva stigmáért basszameg? De az! Feltétlenül súlyos árat fizettem érte. A jó hír, hogy én már megszenvedtem érte, így Neked talán nem kell megküzdened a Sátánnal. Tegyél érte, még ma.

Lúzer vagyok

Lúzer. Hmm… érdekes, hogy a magyar helyesírás ellenőrző nem találja ismeretlen szónak, hogy lúzer. Az is érdekes, hogy viszonylag gyorsan bekerült a szó a Magyar nyelvünkbe. Ma már mindenki tudja mit jelent: „Lúzer vagyok!” Hát, igen… ez is egy stigma. Egyike a leggyakrabban használt negatív címkéknek.

Sok kicsi sokra megy alapon, ha az ember naponta többszörösen is csepegteti a pohárba, a pohár előbb utóbb megtelik, elkerülhetetlenül. A tele pohár nyugodtan szimbolizálhat egy kezdődő depressziót, vagy egy mélyülő szomorúságot, jelenthet egy fokozódó stresszes állapot hajnalát és a szokásosnál is sokkal hevesebb dühkitöréseket, vagy az első pánikroham kitörésével egy pánikbetegség kezdetét. Mindez miért? Mert az ember néhányszor naponta úgy találja, hogy „Lúzer vagyok”? Sajnos igen. Ugyanis a szó elszáll, de az írás, vagyis az érzelem bizony megmarad. A negatív címke azért negatív címke és nem csak egy szó-lufi, mert a stigmatizáláshoz mindig is társul negatív érzelem. Néha súlyos negatív érzelmekkel jár. Ezek felhalmozódnak lelkünkben és keresztként nehezedik vállunkon.

Ha tudod, javaslom, még ma abbahagyni az ön-sárdobálást. Nem érdemled meg! Te csakis szeretetet érdemelsz és az, hogy van a napnak olyan része, ami nem a tervek szerint alakul, a világ legtermészetesebb dolga. Apropó: „nem a tervek szerint alakul”. Tudod mi a legáltalánosabb a stigmatizálás során? Az, hogy rendszerint az ember nem is tervez, a nap meg csak „megtörténik” és ebből fakadnak az eltérések és az elvárások elégedetlenségei, vagyis a „Lúzer vagyok.”

Negatív címkék: Hogyan csinálnak pánikbetegséget vagy depressziót vagy szorongást?

Itt vagy egy srác például. Nincs olyan nap, hogy legalább egy dologban ne vallott volna kudarcot. Amikor nem sikerül, mindig arra gondol, hogy „lúzer vagyok.” Vajon mi lesz a sráccal egy év múlva? És tíz év múlva? Vajon nem-e úgy gondolod, hogy ebből a srácból 10 év múlva nem lehet más, mint egy lúzer. És aki egy lúzer, úgymond, annak bizony lehetnek nehéz, stresszes napjai, ahol a napi kihívások pánik szerű félelemmel tölthetik el a srácot. Ugye?

Mindez miért? Igen. A negatív címke.

A negatív címkék használatának beidegződése a legártalmasabb: stigmatizációhoz vezet. A stigmák lelki sebeket ejtenek, amik vonzzák a negatív érzelmeket. Éjszakai pánikroham lehet belőle, vagy nappali szorongásból eredő halálfélelem. Természetesen ajánlatos tenned valamit, hogy felhagyjál a stigmatizációval. Amennyiben szeretnéd felmérni jelenlegi állapotodat a pánikbetegség kapcsán, ajánlom figyelmedbe ezt a cikket: Pánikroham teszt pánikbetegség ellen.

A stigmatizáció elhagyása megelőzi a pánikbetegséget?

Elvileg igen.

Gyakorlatilag azonban nem. Nem feltétlenül.

Arra gondolok, hogy például, ha egy havas hegyről megindul a hó lefelé még nem feltétlenül lesz belőle lavina. Elvileg legalábbis. Gyakorlatilag azonban valószínű, hogy lavina lesz belőle.

Átfordítva mindezt a stigmatizációra: ha a stigmatizáció folyamata leáll, attól még egyéb negatív folyamatok sajnos eljuttathatnak bárkit élete első pánikroham élményébe. De ha a negatív címkék megrögzött ám öntudatlan használata elmélyült és kontrollálatlan és hatalmas szerepet játszik az egyén életében és egyszer csak egy külső hatásra (például ennek a cikknek a hatására) véglegesen abbamarad, nos akkor igenis megelőzheti a pánikbetegséget. Tehát, ha a stigmatizálás egy életforma, majd a stigmatizálás abbamarad, akkor az megelőzheti a pánikbetegséget. A pánikbetegség megelőzésében tehát úgy vesz részt a stigmatizálás abbahagyása, ha a stigmatizálás elég nagy szerepet tölt be az életben.

El tudod úgy is képzelni, hogy a negatív címkék használata megfeleltethető egy-egy vízcseppnek, ami egy viszonylag nagy pohárba csepeg. Minden alkalommal, amikor arra gondolsz, hogy „lúzer vagyok” például, az egy csepp a pohárba, ahol minden cseppel a pohárban több víz lesz. Amikor kiönt a pohárból a víz, az már a pánikbetegség, vagy erős szorongás állapota, vagy mély depresszió, szomorúság. Ám, ha még mielőtt a víz kiöntene a pohárból, a csepegtetést abbahagyod, akkor a pánikbetegség, vagy egyéb elmebetegség elkerülhető, vagyis megelőzhető.

Elvitelre: további szép napot!

Azt hiszem, hogy nem lenne szép tőlem, ha felesleges félelmet keltenék azzal, hogy „sok kicsi sokra megy.” Meg még azzal sem, ha azt sugallom, hogy minden egyes „Lúzer vagyok” negatív címke egy egy csepp a pohárba, ami egyszer betelik és akkor már baj (elme) van. Nem lenne szép tőlem. De talán az sem lenne szép tőlem, ha nem szólok róla, hogy annak lehetősége, hogy sok kicsi sokra megy és minden egyes negatív címke hozzájárul egy későbbi depresszióhoz, szorongáshoz vagy pánikbetegséghez.

Igen. Fel kell ismerned. Úgy gondolom, hogy életbevágó, hogy tudjál annak lehetőségéről, hogy a stigmatizálás rossz irány. Tudnod kell róla, hogy minden egyes stigma maradandó lelki sebeket ejt lelkeden.

Még idejében vagy belátni, hogy a negatív címkék, stigmák, szégyenbélyegek, amiket önmagadra aggasztasz azok mindig egy hatalmas negatív érzéssel is párosulnak. A lényeg, hogy tudnod kell az IGAZSÁGOT, itt és most, amíg nem későn, hogy a negatív gondolatok ellen tenni kell valamit. Nem szabad megvárni, amíg a mai modern pszichiátria (nyolcvan éves) antidepresszáns gyógyszerekkel próbálja majd meg kezelni a negatív címkézésből eredő negatív gondolkodási hajlamot és rossz beidegződést. Most kell tenned érte, hogy ne így legyen.

Egyébként a negatív címkének, mint negatív gondolatnak, tehát például annak, hogy „Lúzer vagyok” éppen egy pozitív megerősítés lehet az ellenszere. Miért nem mondod inkább azt, hogy „Meg tudom csinálni!”?

Ui.:

Ha szeretnéd kérni a segítségemet, legyen az pánikbetegség, pánikrohamok, szorongás, vagy depresszió, itt vagyok.

Segíthetek pánik nélkül lenni?

gábor félelem szorongás nélkül

2016. december 21-én éltem át az utolsó pánikrohamot

Túl vagyok 15 év pánikbetegségen

Sokat tanultam belőle

Hírlevél

Hírlevélről-hírlevélre írok róla, hogyan jöttem ki a pánikbetegségből

További tippek, amik azonnali pánik és szorongás enyhítők

Szólj hozzá!