Pánik NélkülSegítségArachnofóbia kapcsán felmerült gyakori kérdések

Arachnofóbia kapcsán felmerült gyakori kérdések

Pókiszony és a gyakori kérdések kapcsán felmerült félelmek rendszerint arról szólnak, hogy egyáltalán mi okozza az arachnofóbiát? Meg az, hogy hogyan lehet együtt élni a pókiszonnyal, ha egyáltalán együtt lehet élni vele. Végül írni fogok a gyógyítási esélyekről is.

Arachnofóbia. Vajon mi okozza?

Gyakori kérdések leggyakoribb kérdése arachnofóbia kapcsán, ami szinte mindig felmerült eddig még. Mi okozza? Ezt szokták írni magyarázatként: „Jóllehet nincs egyetlen okozója sem, ami a pókiszonyt okozza, a kutatók úgy vélik, hogy a három fő ok: az evolúció, kulturális háttér és személyes tapasztalat.”

Szerintem a pókiszonyt a pók okozza. LoL. Csak viccelek. A pók nem csinál semmi rosszat, csak éli az életét. És az ő életvonala gyakran – úgymond – kereszteződik a mi életvonalunkkal. Ebből van a baj. Bár szerintem még ebből sem lenne baj.

Oké. Nem szeretnék vitába szállni az evolúciós és a kulturális háttér-magyarázattal. Lehet, hogy így van. Szeretnék viszont a harmadikhoz, a személyes tapasztalathoz hozzátenni egy – személyes – dolgot.

Pókiszony Gáborkánál (ez én volnék)

Kisgyermekként nekem kb. két évesen jött elő az első félelmem, ami még nem arachnofóbia volt. Féltem attól, hogy miért mozog a függöny este a szobában elalvás előtt. Arra gondoltam, hogy valaminek lennie kell ott, ami mozgatja és az nem lehet jó indulatú. Erre gondoltam 2 évesen. (Csak évtizedekkel később jöttem rá, hogy az ablak nyitva volt résnyire és a szellő mozgatta a függönyt.)

Az első félelmem velem maradt később is. Valószínűleg ez a velem maradt első félelem segített hozzá, hogy megismerjem további árny-ellenségeimet. Amik az ágy alatt lapítottak (3-4 évesen), majd – a többire nem is emlékszem. Tudom már miért nem emlékszem a többire. Az egóm mire 5-6 éves lettem már megtelt mindenféle gyerek-gondolatokkal. Addigra már én voltam a Gáborka. És, hogy hová lettek a gyerekkori félelmeim? Beépültek a Gáborka egójába. Megmarattak, csak mögé álltak számos gyerek-gondolatomnak.

Mikor a Gáborka meglátta az első pókot (arra nem emlékszem, de ami félelmetes volt… arra sem, de…) azt a nagyobbat, feketét és gyorsan szaladt és megborsózott a hátam is tőle. Nos azt a hát-borsózást, a megborzongást és a kérdést, miszerint hova bírt így elszaladni, azt megjegyezhettem. A legközelebbi hasonló pókélménynél talán még semmi, de – mondjuk – a harmadiknál már félni kezdhettem tőle. Mire tíz pók elszalad plusz borzongás, hátborsózás élményemen már túl voltam onnantól a pók élményt már pókiszony élménynek lehetne hívni.

Szerintem az én esetem tipikus. Úgy gondolom, hogy így nyer „értelmet” a személyes tapasztalat valamennyi arachnofóbia esetén.

Együtt lehet élni a pókokkal egy lakásban?

„Megszoksz vagy megszöksz?” – ez jutott eszembe; mondhatná a pók. A választás rajtad áll. De szerencsére a legtöbbünknek nem is nagyon kell választania. Évente egy-két pók téved be a lakásba, vagy a szobába. Ősszel talán esélyesebb, mert akkor várják a párjukat. Többet lehet látni belőlük és gyakrabban előbukkannak eldugott sarkok takarásából is.

Sokan gondolhatják, hogy az élet valódi nehézségei mellett egy arachnofóbia, legyen a legnagyobb problémám. Igaz is. Az élet nem könnyű. Tele van meglepetésekkel. A mostani meglepetés például miközben ezt a cikket írom az a koronavírus okozta lockdown. Tehát az, ha évente egy-két pókkal kell egy fedél alatt élnie az embernek még elviselhető.

Vannak azonban olyanok is, akiknek olyan intenzív pánik szerű félelmük van egy pók láttán, ami már már elviselhetetlen. Számukra érdemes mielőbb egy terápián részt venni.

Az arachnofóbia tulajdonképpen egy mentális zavar?

Elvileg igen.
Gyakorlatilag nem.
Hogy ez nem túl professzionális magyarázat?
Teljesen igazad van!
Jelenleg sajnos nincs jobb.

Mentális zavar, vagyis egy olyan zavar, ami tényleg zavar-hatja a beteg mindennapi életét. Ez esetben valóban egy mentális zavar. Ilyenkor pánikroham is előfordulhat a félelemtől. Heves szívdobogás, reszketés, idegesség szintén velejárói, amiket a félelem okoz.

Arachnofóbia kapcsán felmerült gyakori kérdések közül talán a legégetőbb, hogy miként lehet belőle „kimászni”, úgymond. Ez következik most.

Lehet-e gyógyítani?

Lassú konfrontációs, vagy szembesülés lépésről lépésre technikával: lehet. Igaz az, hogy el lehet juttatni ugyanazt a személyt A-ból B-be. Lépésről lépésre lehetséges. Mondjuk az első lépés, hogy amikor a pókiszonyos egy olyan intenzív félelmet él át még egy pókot ábrázoló kép megpillantásától is, hogy szinte pánikrohamot él át. És az utolsó lépés pedig, hogy képes úgy megérinteni egy élő, mozgó fekete pókot, hogy közben nem érez félelmet, talán csak egy nagyon kicsit. Ez lehetséges.

A szembesítés technika hasznos, mert az apró lépések bátorító hatására épít. Sok kis bátorság nagy bátorsággá tud nőni, ami egy napon lehet egyel nagyobb, mint amekkora az elején a félelem nagysága volt. Ez a győzelem az arachnofóbia fölött.

Pánik nélkül jobb!

  • Pánikroham, pánikbetegség, agorafóbia? – úgy hozta az élet, hogy megismertem valamennyit.
  • Michael Norman PanicFree programja – nekem ez segített. Szeretnéd tudni, hogyan?
  • Pánikbetegség öngyógyítása – Már sokaknak segítettem pánikbetegség kezelése terén.
segítség kérés mobil telefonon

Pánikbetegség leküzdése, pánikroham kezelése (saját) tapasztalatok!

  • Kapjál hetenete pánikbetegség leküzdése személyes tapasztalataimból
  • Depresszió, pánikroham, pánikbetegség, agorafóbia és erős félelem leküzdése tippek

Szólj hozzá!