Az utolsó pánikroham életemben ott a repülőgépen

Az utolsó pánikroham: (saját történetem) 15 év pánikbetegség után

Feltöltve:
pallos gábor utolsó pánikroham feledhetetlen volt
…ha hagynám 😉 Inkább tanulok belőle és megosztom tapasztalataimat Veled 😉

Az utolsó pánikrohamom 15 év pánikbetegséget nem úgy zárt le, hogy lepánikoltam, azt kész. Az utolsó pánikroham is ugyanolyan pánikroham volt, mint az összes többi. Sőt. Képzeld, miközben pánikoltam felszálláskor, még nem is voltam tudatában, hogy ez lesz az utolsó. Sőt. Mire abbahagytam a pánikrohamot nem is tudtam, hogy ez volt az utolsó pánikroham életemben. Hihetetlen, de igaz. Elmesélem, hogy volt és mit tanultam belőle. Maradj velem…

Pallos Gábor vagyok

Pallos Gábor mint 9abor

Utolsó pánikrohamom történetét ajánlom figyelmedbe. Örülj velem és ünnepeljünk: a pánikbetegség elhagyható. Saját történetem is erről szól. Meg még arról, hogy ha nekem sikerült Neked is sikerülhet. Tarts velem, hogy segíthessek.

2016. december 21-én: felszálláskor az utolsó pánikroham

Látod a tarkómat ott balra az ablaknál? Az a kép ott engem ábrázol, a székem háttámlája pedig azt, hogy a sárkány ölelésében még mindig benne vagyok. Néhány héttel korábban fizettem be magam egy újabb pánikűző online kurzusra. Abban a reményben telt 2016 december eleje, hogy „talán most!”, gondoltam, „talán most majd sikerül legyőznöm ezt a rohadt pánikbetegséget!”

Korábban írtam már erről: ez az online kurzus a panicfree.tv volt. December elején fizettem be magam a tanfolyamra. Azonnal el is kezdtem a gyakorlatokat abban a sorrendben gyakorolni, csinálni, ahogyan azt Michael Norman ajánlja.

Közelgett 2016 karácsonya. Sokat dolgoztam, szinte szabadnapok nélkül „nyomtam” végig a decembert, hiszen amúgy is készültem haza, Budapestre, Karácsonyra. Már alig vártam. Közelgett a felszállás, hogy Londonból hazarepülhessek.

A legtöbb emberben az utazás egészséges izgalma szokott ilyenkor benne lenni. Bennem ez sajnos másként zajlott. Félreértés ne essék: én is nagyon vártam már, hogy hazaérjek és találkozhassam a szeretteimmel otthon. De volt még más is. Tudtam, hogy ha beülök a repülőbe, a felszállás „mindig pánikolós szokott lenni.”

Mikor úgy délután két óra felé a repülő megállt a kifutópálya startvonalában, hogy felszállási engedélyt kérjen és kapjon, tudtam, hogy már csak néhány másodperc és meghallom a hajtóművek hangját. Szeretem a hangját. Most. De akkor nem csak szerettem, de féltem is tőle, hiszen korábban már szörnyű pánikrohamokat éltem át ugyanilyen szituációkban. Féltem, mert tudtam, hogy milyen állapotban vagyok. Ezerrel jártak a gondolatok a fejemben. Próbáltam alkalmazni a korábban említett online pánikos kurzuson tanultakat. A lábam egyre inkább ugrált. Testem egyre inkább remegni kezdett. Tenyerem izzadhatott is.

A felszállási engedélyt megkaptuk. A hajtóművek 91%-os teljesítményre kapcsoltak (csak viccelek: az is lehet, hogy 110%). A gyorsulás beleillesztette a hátam a háttámlába rendesen. Ekkorra már a pánikroham elérte bennem a 2-es (1-től 10-ig, ahol a 10-es, mikor kurvára pánikolok) fokozatot. Mire elemelkedtünk a földtől már kb. 3-asnál járhattam. Még viszonylag jól kezeltem a pánikot, úgy emlékszem, de azért még ez is csak egy kibaszott pánikroham volt.

Illegettem a nyakam, hogy kompenzáljam a nyakban érzett derealizációt. Rúgózott a jobb lábujjam és az egész jobb lábam, hogy kissé enyhítsem a pánik okozta belső feszültséget. Elnéztem az ablaktól és attól a csodálatos látványtól, amit amúgy imádok felszálláskor. Tettem mindezt azért, hogy csökkentsem a pánik alatti megszédüléstől való félelmemet (ez önmagában 2-3 fokozatot jelentett). Közben az agyam ezerrel figyelt a centrifugális erők váltakozására, amit mindig jól lehetett érezni felszálláskor. Látszólag az utasok közül ez mindenkit hidegen hagyott, csak én pánikoltam miatta. Aztán…

Aztán eljött az első forduló. Megéreztem a centrifugális erő miatti nehézkedés érzetét; a lábam mégjobban elkezdett rúgózni. Úgy emlékszem a pánik értékelésem ekkor már közel járhatott az 5-ös fokozathoz. Azonnal elfordítottam a fejem az ablaktól és a WC ajtót bámultam. Kapkodtam a levegőt és a gondolatok már legalább kétezerrel jártak a fejemben. Hát pánikoltam, basszameg! Talán arra is gondolhattam, hogy shit, ez a pánikűző program is csak egy kidobott pénz volt az ablakon fuck sake, ugyanúgy, mint a többi, aztán…

Aztán, amikor a pilóta bekapcsolta a biztonsági öveket kikapcsolhatjuk jelzést: megnyugodtam. Akkor még nem tudtam, hogy…

Vajon tudtam-e, hogy az utolsó pánikrohamot élem-e meg és a pánikbetegségem legvégét?

Nem.

Egyáltalán nem tudtam. Sőt, meg voltam győződve róla, hogy kidobott pénz volt az ablakon, amit Michael Norman Panic Free programjára költöttem.
„A picsába, nem sikerült!”, gondoltam. Aztán néhány óra múlva már Budapesten voltam és nagyon boldog voltam, hogy együtt lehetek a szeretteimmel.

A pánikroham a repülőn élményemre nem gondoltam az ünnepek alatt. Nem gondoltam rá még szilveszterkor sem. Sőt az egész pánikbetegségemről szinte megfeledkeztem. Visszatértem Londonba és a munkába. A január gyorsan elrepült. A február még gyorsabban. Aztán egy szép márciusi napon feltettem magamnak a kérdést. Vagy… ez nem is igaz. Mert a kérdést gyakorlatilag odarobbantottam önmagamnak, hogy „Hékás! Mi van a pánikrohamokkal?”

Aztán csak vártam a válaszra. Pontosabban mielőtt várni kezdtem volna a válaszra, még előtte azért megnyílt a föld alattam. Aztán vártam és vártam. Eleinte még csak nagyon bátortalanul motyogtam magamnak, hogy „nincs pánik”. „Aszittem” ez csak filmtrükk. De az igazat megvallva: tényleg nem volt egyetlen pánikroham sem azóta. De ott, akkor még belátni sem mertem. Féltem, hogy nem igaz, amiről tudom, hogy igaz. És akkor… felkiáltottam!

– BAZMEG! ELMÚLTAK A PÁNIKROHAMOK! AZTA KURVA… – szakadt ki belőlem 15 évnyi pokoli szenvedés. Talán a szemem is könnybe lábadt a meghatottságtól.

Hát így ért véget 15 kibaszott évnyi pánikbetegség. Annyira boldog vagyok, hogy sikerült túltennem magam rajta. Sőt büszke is vagyok magamra. (Ha büszke lettem volna magamra harminc-negyven évvel ezelőtt is, akkor talán nem lett volna ez a pánikbetegség.)

Mire tanít Téged az utolsó pánikroham?

Nos, azt mondanám, hogy így elsőként talán arra, hogy egyáltalán nem nyilvánvaló közvetlenül az utolsó pánikroham után, hogy ez volt az utolsó pánikrohamod. Nálam, így volt: hónapok teltek el, mire rá mertem eszmélni, hogy már talán tényleg túl sok idő eltelhetett pánik nélkül és ez esetleg azt jelenti, hogy túl vagyok a pánikbetegségen. Ez az első dolog, amire tanított engem az utolsó pánikroham.

Megtanított még arra is, hogy még 15 év pánikbetegség sem a világ vége. Még 15 év pokoli pánikbetegségből is ki lehet jönni. Ha nekem sikerült, akkor neked is sikerülhet. Tarts velem!

Belátom – és főleg így 4 pánikroham mentes év távlatából –, hogy van élet a pánik szerű félelmeken túl. Úgy értem, hogy amitől 15 évig féltem és pánikoltam, azoktól nem kell félnem. Emlékszel például az utolsó pánikroham, tudod, a felszálláskor, amit átéltem, és amiről az előző fejezetben írtam? Nem kell félni tőle. Ma már tudom: meg kell szeretned a sárkányod, hogy egy sikeres pánikbetegség kezelése után kigyere a pánikból.

Bármelyik pánikrohamod lehet az utolsó pánikroham életedben. Nem feltétlen kell úgy látnod, hogy például „holnap lesz az utolsó pánikrohamom.”

Az utolsó pánikrohamod éppen olyan váratlanul ér véget, mint ahogyan az első pánikrohamod volt, mint derült égből a villámcsapás. Emlékszel?

Ezek jutottak eszembe.

Röviden: kívánok neked egy utolsó pánikrohamot búcsúzóul

Add meg az esélyt egy utolsó pánikrohamnak. És az élménynek utána! Mielőbb. Itt vagyok, ha szeretnéd megkérdezni, hogy én hogyan csináltam. Ha szeretnéd a módszeremet követve átélni az utolsó pánikroham élményedet, abban is tudok segíteni. (Nekem a Linden Methoddal kezdődött és Michael Norman PanicFree programjai segítettek a legtöbbet.)

Legjobban ez a mondat tetszik, szóval ezt szeretném átnyújtani Neked búcsúzóul: Az utolsó pánikrohamod éppen olyan váratlanul válik majd számodra utolsóvá, mint amilyen derült égből a villámcsapás módjára tört rád látszólag a semmiből az első pánikroham életedben. Hm… ez bizony így van!

Szeretettel:
Gábor

Segíthetek Neked is pánik nélkül lenni?

  • december 21-én éltám át az utolsó pánikrohamot
  • azóta túl vagyok 15 év pánikbetegségen
  • sokat tanultam belőle

Ui.: Ha nekem sikerült leküzdeni a pánikbetegséget, Neked is sikerülhet!

gábor félelem szorongás nélkül

Pánikbetegség leküzdése, pánikroham kezelése (saját) tapasztalatok!

  • Kapjál hetenete pánikbetegség leküzdése személyes tapasztalataimból
  • Depresszió, pánikroham, pánikbetegség, agorafóbia és erős félelem leküzdése tippek

Írta Gábor -el 2021-ben.

Szeretnéd megtudni, hogyan jöttem ki 15 év pánikbetegségből?

Valamennyi feliratkozómmal megosztom: itt és MOST
Személyes tapasztalatok, őszinte és hiteles pánikbetegség információk
Pánikroham praktikák, amik nekem is segítettek

Üdvözöllek! Pallos Gábor vagyok.

Jelenleg Londonban élek és a főállásom mellett igyekszem jótékony célokra felhasználni mindazt, amire 15 év pánikbetegség megtanított.

Facebook
Messenger
Email
Chat
Miben segíthetek?

Ez a legolvasottabb cikkem (köszönöm!)

Írásomban az éjszakai pánikroham borzalmaira igyekszem bepillantást nyújtani hiszen jómagam is átéltem többször is. Hála Istennek! 2016. december 21-ével – utolsó pánikroham: 15 év pánikbetegség vége – már ez is a múlté lett.
éjszakai pánikroham
„Először egy éjszakai pánikroham lepett meg, majd arra jött rá még 15 év pánikbetegség”.

Pánikbetegségről, pánikrohamokról, halálfélelemről és kényszerbetegségről őszintén és hitelesen írok


Ezt a videót láttad már?

ezt most szeptember 5-én töltöttem fel a YouTube csatornámra, aminek szintén Pánik Nélkül a neve.
Halálfélelem lelki okai: ÉLETVESZÉLY – gyógyszerek vajon segíthetnek? (2021)

A halálfélelem lelki okai. Erről beszélek, érdemes belenézned, különösen akkor, ha a pánikrohamaidban már jómagad is átéltél halálfélelmet.

További videók pánikroham és halálfélelem témákban

Pánikroham enyhítő praktikák pánikbetegség és pánikrohamok ellen. Láttad már?
Figyelemelterelés, egyike a legjobb pánikbetegség segítségnek

Szólj hozzá!